Part 1.

Part 1

- Szeretlek. – egy apa búcsúzását lehetet hallani a tömegben.
- Hiányozni fogsz. – mondta elcsukló hangon az alig 16 éves lány.
Aztán már ment is tovább a tömeggel. Leadta két hatalmas bőröndét és már csak a hátizsákja volt nála. Sokan várták a Los Angelesi gépet. Egy anyuka nyugtatta síró gyermekét. Egy idős férfi lapozgatta az újságját. De a lány csak ott állt és várt. Nem mozdult nem is szólt egy szót se. Csak ált és várt. Ekkor egy barna hajú lány elsöpört mellette és majdnem fel is döntötte Lillyt. Lilly nem nézett utána. Nem is törődőt vele. Állt némán. De amíg Lilly ácsorgott, más valaki szerelmesen telefonált. Igen az a lány volt. Aki fel döntötte majdnem Lilt. Most ő egy fiúval telefonált. Hallatszottak a lány szavai.
- Ígérem, de te is. Szeretlek Matt. – és a lány ki nyomta a telefont.
Minden ember a reptéren mást csinált. De amikor egy kedves női hang bejelentette, hogy itt a végszó nem sokára fel szálnak és készülődjenek a beszállásra. A tömeg egy emberként kezdet el mozogni. Lilly hátul battyogott. Az emberek már a gépen ültek és várták, hogy fel szálljanak. Már perceken keresztül a gépen voltak mikor egy bársonyos női hang így szólt „Kedves utasok! Kérem a biztonsági öveket bekapcsolni. Köszönöm.”
Már elég régóta a levegőben lehetek. Lilly már az igazak álmát aludta. A repülőn több fajta érzelem volt. Voltak unatkozó utasok, szomorúak vagy esetlek fáradtak, de akadtak vidámak is. De Lilly érzései nem voltak tiszták. Szomorú volt de boldog is. Szomorú volt, azért mert itt hagyja édesapját de, boldog is, mert újra édesanyával lehet. Csak szállt a gép és szállt. Lilly magányosan ült egy idős úr mellet. A bácsika barackos Marille csokoládét majszolt. A repülőgépen különböző illatok terjengtek, volt finom csokoládé illat, vanília, erős Chanel parfüm.

„Kedves utasok, fel hívom figyelmüket, hogy a leszállást meg kezdtük, az öveket legyenek szívesek bekapcsolni. Köszönöm” Szólt a kedves női hang.
Lilly ki kapcsolta az ipodját amin éppen Pixie Lott egyik slágere szólt. A gép landolt a kifutó pályán. Lilly lassan totyogott előre. Meg látta édes anyát, aki mosolyogva várta lányát. A szíve mélyén Lilly édesanya boldog hogy újra látja lányát.
- Anya – futót anyjához Lil.
- Kicsim. – szipogott Christa. – Hogy vagy? Milyen volt az út?
- Jól vagyok, az út unalmasan telt.
- Gyere menjünk haza. - mondta Christa.
Beszálltak az autóba. Christa csak úgy szállt a Los Angelesi utakon. Mikor oda értek a gyönyörű hatalmas házhoz, Lilly berohant a fehér ajtón. A ház belül is nagyon szép volt. Fel rohant az emeletre és a második ajtón berohant. Az ő szobája volt, a falak alma zöldek voltak. Fehér íróasztal, és hozzá illő polcok. Egy gyönyörű vaságy. Sárga és kék színű függönye volt. Az ágynemű huzata fehérben és rózsaszínben pompázott. A polcok tele voltak könyvekkel, fényképekkel és gyertyákkal. Az asztalán volt egy kép, amin édesanyával voltak 2 éves korában. Fekete gyöngyös keretben. Volt rajta tollak, füzetek, tankönyvek és egy fehér laptop is. Volt még két ajtó a szobában a bal oldali a gardróbhoz vezet (ami hatalmas volt tele új ruhákkal, kiegészítőkkel és cipőkel) a másik ajtó a jobb oldali egy fürdőszobához vezet. Lilly mikor végzet a ház megcsodálásával lement édesanyához, aki éppen a tv-ét nézte. Lehuppant mellé a kanapéra.
- Kicsim… - kezdte Christa – nem lenne kedved elmenni egy cukrászdába? Tudod itt a sarkon, van egy nagyon jó hely.
- Szívesen elmennék. – mosolygott bíztatóan Lilly.
- Oké, akkor tíz perc múlva a lépcsőnél.
- Rendben – kiabált le az emeletről Lilly.

Lilly elkezdet készülődni, egy fekete rövidnadrágot vett fel és hozzá egy türkiz kék topot, és a kedvenc fehér balerina cipőjét. A haját ki engedte most azt se érdekelte, hogy nincs ki vasalva. A sminkét meg igazította és már rohant is lefelé. Édesanya egy laza sárga ruhát viselt fehér szandállal. Christa barna haja fel volt tűzve, szemén egy kis csillám por volt ajkain száj fény. Egész úton beszélgettek. Mikor oda értek a helyhez, Lilly elámult a meglepettségtől. Egy hangulatos hely volt kívül narancssárgás színe volt, sziklakert is volt. Terasz ahova ki lehetet ülni. Bent fém asztalok voltak fekete székekkel. A fal bent kékes árnyalatú volt, sötét hajópadlóval. Mikor oda mentek a pulthoz egy csinos fiatal lány szolgálta ki őket. Lilly anyukája két puncs szeletet evett. Lil egy áfonyás csokis, epres joghurtosat és mandulás muffint evett.
- Anyu… kicsit félek az első naptól milyen lesz?
- Jaj kincsem – mosolygott bíztatóan – nem kell félned biztosan, lesznek barátaid.
- Hát nagyon remélem. – mondta Lilly.
- Biztosan jó lesz. – bíztatta Lillyt édesanya.
- Hmm… nagyon finomak voltak a muffinok.
- Örülök, hogy ízlett. – állt fel Christa. – indulhatunk?
- Persze – motyogta Lil.

Na Drágáink, itt a friss. Hetente jön a friss, persze ahhoz kérünk 5 megjegyzést.
Na hajrá;)
Citrompor:)

Part 0. A bevezetés

Lilly, csak egy hétköznapi lány volt. Édesanya kicsi korába elköltözött Los Angelesbe, és ő egyedül maradt édesapjával Budapesten. Nagymamája, apukája és ő, igazán jól megéltek. Lilly boldog volt. Okos szép lány lett belőle, Az életében a szerelem és a tanulás volt a legfontosabb. A fiúk csak úgy jöttek mentek. Lilly igazán boldog lehetet volna a suli legmenőbb sráca mellet. Ha ő nem dönt úgy, hogy elmegy.
- Kicsim, igazán boldog vagyok emiatt. - mondta a telefonba Christa Lil anyukája.
- Én is anya, nagyon. - mosolygott a lány. - annyira jó lesz. Alig várom.
- Örülök, hogy így állsz hozzá.
Ezek Lilly életében fontos dolgok voltak. De egy roppant rossz dolog is van az egész költözésben. Itt kell hagynia, számára egy fontos embert. Édesapját. Azt az embert aki 11 évig egyedül nevelte. Aki mindent meg tett érte. Aki most össze tört. De lánnya ebbe belegondolt. De mégis csak édesanyával lehet megint. Neki ez fontos.
- Tudod, hogy szeretlek. - szipogott Lil. - De nem megy. Apa elkell mennem.
- De Lilly 16 éves vagy. Ne menj el, ne hagy itt.
- Apa érsd meg, mennem kell sajnálom - rohant fel sírva a szobájába. Annyira sajnálta édesapját. Pár hetek voltak már csak amik elválasztották a céltól Lillyt.
- Elsem hiszem hogy 2 hét múlva megyek is. - ugrándozott apjának.
- Én se... - vágta rá.
Lilly emlékei közt rejt az a pillanat, hogy édesapja akkor volt vele ilyen mikor ő és apukája 6 éves korába össze vesztek, az állat kertben.
- Apuszi, de apuszi nekem kell egy zsiráf. - nyafogott a kislány.
- Nem lehet kislányom. - simogatta meg a kis szöszinek a fejét.
- De ajj apusziiii nekem kell - hisztizet le ülve a földre a pici Lilly.
- Nekem megy nyugalom kell. - mormogott apuka. - Kellj fel most!
Lillyből csak úgy jöttek az emlékek, dőlt le a falja amit maga köré építet, hogy erős maradjon.


Egy esős, ősszi nap volt. Napos Los Angelesben most sütött a nap. De feri hegyen nem. Lilly búsan állt a tömeg közepén, édesapjával.